Hol vannak már az egészséges reggelek?
Úgy fáj a szívem, mert betegen ébredek.
Testem oly forró, mint a túlfűtött kályha,
S nem talál rám ma, csak a lázas nátha.

Ölében lassan kábultan, csendben dajkál,
Szeméből guruló könnyeivel traktál.
Mellem halkan hörög, zilál - torkom köhög -
De a gonosz betegség csak jókat röhög.

Izzadok, lázam magas - az egekbe hág,
Ám a gonosz, lelketlen kór, úgy földhöz vág!
Merre jár most vidám, gondtalan életem?
A határ oly nagy, és valóban végtelen.

Bár a csúf halál rám fogát vicsorgatja,
Életem mégis - énekét bátran folytatja.
Szívem már ismét a gyönyörök otthona,
És e földi élet - már nem oly mostoha.

2006-02-21.