Szerelem szárnyal a kavargó idő terén,
szíve tele forró érzelemmel, lázzal,
úszik a vágyálmok varázslatos tengerén,
s közben halkan dúdol - teli vággyal.
Szívem hintázó ágán ül a fáradt szerelem,
csendesen fészket épít epekedő szívemen,
mint a kis kanári, úgy bűvöl el énekével,
és lelkemet apró csókokkal hinti vad szenvedéllyel.
Egy sóhaj hullott rám - a bánat indulni készül,
mert érzi - itt helye nincs– és elhagy végül,
bánatos szívemmel már jó lakott,
ezért búcsút int - s mondja, hogy - jó napot.
Tudja, érzi, de meg mégsem kérdi - hogy
forró szívedben szeretnék hamuvá égni,
és veled a vágy tengerén boldogan élni.

2006-02-26.