Szemed elött cikáznak a körök,
de ne félj ez nem örök.
Ködöd ha elillan az öröm,
csak vigyázz, ne legyen több söröd!

* *

Legyen minnél több full adás,
Így nem marad el a full hatás.
Mert az már mégsem járja,
Ha a hatást senki sem várja!

* *

Szép feled ha beleolvad,
Tested ebbe el is sorvad.
Vigyázz hát a fulladással,
S ne olvadjál soha mással!

* *

Inkább a bajszod pödörödjön,
mint a tök Öd(ön) töpörödjön.
Mert annak még hasznát veszed,
ha csak talonba nem teszed.
De ha a talonba beteszed,
messze űz a kedvesed.

* *

Hogyha elűzne a kedves,
azt hiszem - nem csak
a szemed lenne nedves!!  

Hogy a szerelem gaz? -
Az már igaz,
de sajnos más már
nem nyújt vigaszt.

Viszont kendnek e vers remeke,
zsenge lelkem melege.
Remekel Ön Ödön nélkül,
s bár a fejem lilul-kékül,
elteszem ezt szép emlékül.
És azt kérem még legvégül,
hogy verseljen hát e végbül.

* *

Bóti tokkal jó vigyázzon,
kend a széken ne hintázzon,
mert ha hat az Omnia,
még a végén a széken
levő lyukba kell dugnia!
Azt sajna nem tudom,
hogy a kézzel varta ruha jobb-e,
vagy ha a kügyübe egy új Vartát dob be.
A bíró....hm az a vén kujon,
szégyenében elbújjon!!
Vele aztán ne cicázzon,
a kedvesére meg vigyázzon!
Ödön meg ha jól meszel,
attól te jól nem leszel.
Kemény sorok - de jó bele a töltelék,
ezekből kend bőven egyék.
És verse ugyan az ágyra nem dönt,
de testem a röhögésről megdölt.
Köszönöm, üdvözlete engem is elért,
és egy baráti kézfogással felért.
Kendet én is üdvözlöm,
és a hét végén jókat sörözzön!!

* * *  
Elhiszem én Ottó, hogy nem vagy parázna,
se olyan ember, ki másokat gyalázna.
Ám amíg kapkodom a fejem itt össze-vissza,
szemem ügyes versikéd rímeit issza.
Szívem mardossa a sárga irigység,
mert nem jut eszembe semmi hülyeség.
Ezért kapom magam, és megyek dokihoz,
hátha belőlem valami okosságot kihoz.
Megkérem, hogy adjon serkentőt,
de valami finomat, és nem rettentőt.
Hátha holnapra üde, és fitt leszek,
mert ha nem, akkor köztetek elveszek.
S ki áll velem majd akkor szóba,
ha nem cseverészek veletek hébe-hóba?

* *
 

Ottó, de kedves!
Gáláns lovag vagy, és rendes. 
Szavaid oly jól esnek,
hogy szívem csücskében repdesnek! 

Gyere közénk vegyülve,
s nevess velünk hevülve,
nem venném a szívemre ha sírnál,
ezért aztán Te is írjál!
Pedig a múzsa, ha homlokon nem csókol,
sajna nem adhatok semmi jóból.
Nem jut eszembe most semmi,
ettől fogok falnak menni.
Túl sok ész nem maradt fejembe,
mert elástam tegnap a verembe.
Ajkamon mosoly most nem fakad,
és a rímelés is elakad.
Félek a játékot elrontom,
ezért az írást most lemondom.

* * *

Hiába kértem - nem jött a múzsa!
Ezért most itt ülök gúzsba,
a székem meg oly kemény,
hogy lassan elhagy a remény.
Meg hát ugye - levetném én a gondot,
de hiába nyomom e fránya gombot.
Ügyet sem vet rám egyenlőre,
hiába gondolok a kéményseprőre.
Ezért tényleg jó lenne egy aranyhal,
s hozhatna a jókedvből egy arasszal,
mert ugye - ha nem írsz jókedvvel,
akkor a múzsa nem kedvel!!

* * *

Ha a gombot messzire eldobom,
írni a mondandómat, hogy fogom?
Nem fog dőlni belőlem a hülyeség,
s ez számotokra lesz majd veszteség.
A fránya egeret, most úgy akarom nyomni,
mint ahogy húsvétkor a hímes tojást fogni.
Majd becézgetem, simogatom,
és vigyázva nyomogatom.
Remélem az admin mos törli
az egyik szólást éppen,
ha találkozom vele, majd
megkérem szépen.

* * * 

Csicseregjen csak az a kis madár,
mert ha nem szólal meg, - az bíz kár.
Tied minden hódolatom,
s a versedet kostólgatom,
ami úgy rugott most vesén éppen,
hogy arcomról a festék is lejött szépen.
Azt simitom, nyalogatom,
a meleg ételt meg neked hagyom.

* * *

Ne félj cseppet se zizike,
ahogy tudok - jövök, de izibe!!! 
Mert oly klassz e találkozó,
napjaimban ez meghatározó.
Itt aztán csak kacagni lehet,
s akinek nem tetszik - az mehet! 
Mert ez kérem nem egy sírató,
hisz bőven van itt csattanó. 

* * *  
Leila te drága! 
Ne keseredj el mára!
Reméljük, hogy jól elástad a hideget,
és akkor a tavasz már nem csak hiteget.
Jön az már és virul,
mert ha nem - a fejem lilul!