|
Talán
zsuka 2006.05.05. 13:25
Testem már nem fiatal, nagyon elfáradt,
S befészkelte magát szívembe a bánat.
Itt ül, pöffeszkedőn, gúnyosan, merészen,
S lelkembe belevág tövéig egészen.
Már bizonytalan vagyok, nyugalmat várok.
De a bús kérő hang, nem jön ki a számon.
A béke, boldogság most itt bent haldokol,
Ám a vidámság még utána bandukol.
Rám dől a bánat, és itt marad a teste,
Mert eljön, és meglátogat minden este,
Talán holnap, ha jön – hoz egy kis nyugalmat,
És kezébe veszi végre a hatalmat.
2006-03-04.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
