Vágyunk forró csókkal lassan útra kél,
Testünk odaadón egymáshoz simul,     
Fülünkben a szél halkan dúdol - zenél,
És szívünk nyögve – a cserepeire hull.

Ölem vár, mint a szomjas nyíló rózsa,   
Oh milyen édesen kínzó a gyönyör!
Érzem, erre várok már oly régóta,
A vágy lassan átjár - és a kín gyötör.

Repülök már veled a kéj szárnyain,
Vígan lépkedek a boldogság szigetén,
A vágytól gyengén reszketnek lábaim,

S nyögve elhajózunk a szerelem tengerén.        
Lassan elcsitul - csendesedik álmunk,
S gyöngéd ölelésben - csillapodik vágyunk.

2006-02-02.