Néma csendben állok az ablak előtt,

Bámulom a napnyugta vöröslő fényeit,

Közben a horizonton a Hold is feljött,

Oly halkan, hogy nem is hallottam lépteit.

Emberek sietnek hazafelé az utcán,

Biztos várja őket az otthon, vagy valaki,

Szemben, a házban egy gyerek ugrál,

S a szomszédból dübörgő zenét hallani.

Az első emeleten épp most falat fúrnak,

Egy őrült a radiátort veri dob helyett,

Csövesek a szemetesben vadul túrnak,

Hátha egy falat kenyeret valamelyik ehet.

Fiatal szerelmespár búcsúzik a ház előtt,

Ők az áhított jövő, vidám, szép reményei,

Ott egy asszony búsul, mert párja nem jött,

Fel-alá járkál, ám helyét sehol nem leli.

Lassan a lakásokban kigyúlnak az est fényei,

Messziről a televízió hangosan üvölt,

Hirdeti, hogy mik a mai nap fejleményei,

S itt mellettem a néni, meg valamit sütött.

Amott valaki most végre épp hazatért,

Ott, meg ni! A függöny mögött a kukker!

Ha körbenézel mindez kész csatatér,

Mert nem takar el semmit a betondzsungel.

2006. június 26.