Szeress most! – nekem elég épp ennyi,

Ám ne kérdezz a régmúltról soha,

Félek elmondani, az élet mily

Zord, kegyetlen és néha mostoha.

Szerelmed boldogságom növeli,

S lelkemben ismét fürdik a gyönyör,

Bár sokszor a bánat szívemet öleli,

A magány már régóta nem gyötör.

Hiszek boldogságba, szerelembe,

S egem kékjén aranyló nap ragyog,

Nem ijeszt a sötét végtelen sem,

Hisz veled kedves, oly boldog vagyok!

Nem kísért a szomorú szenvedés,

A bánat sem mar, nem bánt, nem harap,

Messze már a magányos rettegés,

S lelkem békésen – nevetve kacag.

2006. június 16.