Az élet

Mint áldozatába a ragadozó,
Úgy mar beléd ez a falánk, rút élet,

És te - a mindig bolondos álmodozó,
Mégis remegve sírsz, zokogsz érte.

Kanállal adja mézédes cseppjeit,
De közben titkolja, hogy az méreg,

Búsan nézzed szemed hulló gyöngyeit,
S a sötét holnapot már előre féled.

Hiszed, hogy a te eged is egyszer kékell,
Vágyakozva nyújtod érte két karod,

S lám, napod bár ragyogni kezd az égen,
Mégis elfut melletted – és te hagyod.

Egy forró szaváért mindened adnád,
S tudd - tán ő is megcsókolna - ha hagynád!

2006. július 5.

Az élet (szonett változat)

Mint áldozatába a ragadozó,
Úgy mar ez a falánk, rút élet beléd,
És te - a mindig bolondos álmodozó,
Mégis remegve sírsz, zokogsz felé.

Kanállal adja mézédes cseppjeit,
De közben titkolja, hogy az méreg,
Búsan nézzed szemed hulló gyöngyeit,
S a sötét holnapot már előre féled.

Hiszed, hogy egyszer kékell még az eged,
Vágyakozva nyújtod érte két karod,
S bár napod ragyogni kezd, de még mereng,

Mégis elfut melletted – és te hagyod.
Egy forró szaváért mindened adnád,
S tudd - tán ő is megcsókolna - ha hagynád!

2006. július 5.