Közeleg az este, a fáradt nap aludni tér,
Gyémánként tündökölni kezdenek a csillagok,
Egy kisangyal sötétre festi az éj kék egét,
S lassan, ezüstös fényben úszik már a telihold,

Ágyában az apró csillagok hada szendereg,
Édes álmukra óvón vigyáznak az angyalok,
És míg a szürke felhő mogorván, némán mereng,
Addig sietve - a hajnal nyomában andalog.

Nézem a jó öreg holdat idelent a földről,
Ahogyan sejtelmes fényében, csendben mosolyog,
Várom, meséljen a fent bolyongó lelkekről,
De ő csak sápadtan és nevetve tovább ragyog.

2006. július 10.