Te örök fényesség, odafent az égen!
Te, aki a sötétségben égőn lángolsz,
Ragyogj fényeddel fölöttem minden éjjel,
Ígérd meg, nem hagysz el, örökké ápolsz!

Ágyadban megpihenni - ó de jó volna!
Űzd messze a fénylő csillagok hadát!
Meglásd - ezért kezet csókolok holnap,
Nem állhat utamba nap, se éj, se határ.

Méláz a lelkem, s titkon valahol érzem,
Hogy sors, lélek és csillag - mind egy rokon,
Ragyogásod ámulva, gyönyörrel nézem,

Tudom, melletted leszek én is egykoron.
Addig is a Te örök visszfényed égjen,
S a mindenség szívében - sokáig éljen!

2006. július 10.