Ó te gonosz, te rút, te csalfa élet!
Csillogásoddal ugyan miért hitegetsz?
Veled útra indulni egyedül félek,
Bár két karoddal hevesen integetsz.

Ó mondd, hogyha tán mégis veled megyek,
Fogod e kezem, s nem hagysz el ugye soha?
Nem engeded, hogy egymagában legyen
A szívem, ugye nem hagyod, nem - soha?

Nem kecsegtetsz, nem hitegetsz hiába,
Az a sok szép, nem vész el majd örökre,
Nyílik szerte még a vágynak virága,

S vigyázol mindig a szerelemre, örömre?
Kérlek hát – velem többet ne bolondozz,
Hanem lelkemnek igaz boldogságot hozz!

2006. július 13.