Rövidke életedben van egy pillantás,
Mely hosszú, álmatlan éjszakán fogva tart,
Egy igéző szempár, egy izzó villantás,
Mely szívedben oly sokszor mélyen belemar.

Majd lelked is sajog, fáj, ha felidézed,
Oly bénító, forró az eltűnt pillanat,
Szinte úgy érzed, hogy most rögtön elvérzel,
A hangod is némán, torkodon fennakad.

Egy bódító illatár hozzád kíséri,
Amit aztán nem felejtesz tán el - soha,
S ha szemed néha mosolyogva idézi,
Könnyezve nézi majd, hogy hova tűnt tova.

Fájón gondolsz a jóra, szépre s a múltra,
Kérded - miért hagytad elmenni hirtelen?
Ha visszapörgethetnéd az időt újra,
Sírva kérnéd - veled örökre itt legyen.

2006. július 17.