Lombos fák között zúg a langyos szél,
Levelekre hull az eső nesze,
Az erdőben a sok vad vígan él,
S messze száll a madarak éneke.

Apró virágok virulnak mélyén,
Rohanó kis patak – csendben csobog,
Az erdő szelleme kacag, szétnéz,
Majd egy szomorú éneket motyog.

Lágy dalára a felhő táncot lejt,
A kék ég szeme huncutul nevet,
Fák ölében oly sok szépséget rejt,
De félő - egyszer kopáran mereng.

Kéri - vigyázzál rá, óvd és szeresd!
Ne engedd, hogy ártó kezek bántsák,
Néki, biztos menedéket keress,
Hogy Őt - az utódaink is lássák!

2006. július 24.