Kell nekem a szerelmed! Heve melegít,
Izzón lobog tőle az égő varázs,
Ölelve kezem fogja, majd hozzád hív,
Ha enyhül, vagy tán pislogni kezd a parázs.

Forrjon tüze! Nem baj, ha mar, ha éget,
Szívem virágoskertjében fészket rakjon,
Nem menjen el, ne érjen sohase véget,
S édes rejtekében szerelemfát hajtson!

Szépségét, békéjét ne tépje zápor,
Bár sok ember látja majd vad táncát,
Csókol és simogat a kéjes mámor,

S a nap is mosolyogja őrült nászát.
Látod, kellesz! Úgy, mint egy falatnyi kenyér,
Hisz szerelmed - a világ kincsével felér.

2006. augusztus 14.