Sebesen futnak a fürgelábú évek,
Látod? Hajamba fehér hálót szőtt a pók.
Vágyak elsüllyedt hajói közt élek,
Ajkamon megült és elfáradt a szó.

De míg szemed kékjének emléke integet,
Virulsz bennem, mint őszben a tavasz,
Fülemben egy régmúlt dallam megrekedt,
S vele szívemben örökre itt maradsz.

A múlt kísér, nem lehet elvenni tőlem,
Olyan jó álmodozva felidézni,
De visszahozni senki nem tud nekem,

Hisz a halálból nem lehet visszatérni.
Hiszem, hogy találkozunk – nem tűnhetsz tova,
A remény bennem él - nem hal meg soha.

2006. szeptember 12.