Amíg fiatal vagy, tiéd az egész világ,
Mindent elérsz, amit csak álmodsz és akarsz,
Naponta nyílik néked száz, meg száz virág,
Bátran kutakodsz, soha semmit nem takarsz.

Ám ahogy gyűlnek fejed felett az évek,
Fátyolfelhők mögé bújnak a holnapok,
Ajkadon mosolyogva száll még az ének,
De messzinek tűnnek a régi szép napok.

Megvan minden kornak a maga szépsége,
Szíved mégis a múltban oly sokszor mereng,
Visszamennél, ha lehetne – nem kétséges,
De ott régóta téged senki sem keres.

Próbáld hát meglátni a rosszban is a jót,
Tudom - néha zokog lelkedben a bánat,
Halld meg a sorok fölött majd a hívó szót,
S akkor a boldogság épít neked várat!


2006. szeptember 27.