Szőlőtőkéktől roskad már a hegyoldal,
Gyümölcsillatban fürdik a szép őszi táj,
Szüretelők vígan énekelnek bordalt,
S a kékes fürtű szőlő, leszedésre vár.

A sokszínű murci is fortyogva bugyog,
Mustillat szunnyad az apró présház mellet,
A pince langymelegében óbor szuszog,
S szüret-szellem ül a szorgos tanyák felett.

Add éltető borodat jámbor hegytető!
Italodtól soha nem búsul magyar ember,
Benned van a jókedv, bő áldás és erő,
S hidd el, a jó borhoz - cégér soha nem kell!

Jöjjön hát mindenki! – legyen szüretelő,
Édesen pihen a tavalyi kadarka,
Olyan az íze, mint egy tüzes szerető,
Kinek mézét, mindig kívánja az ajkad.


2006. október 9.