Szívem olyan sok szeretettel van tele,
Ha láncba fűzném, átérné a világot,
Itt a földön mindenki dúskálna benne,
S mosolyogva nyújtanék mellé virágot.

Jó lenne, a szeretetet földbe vetni,
Úgy, mint ahogy tavasszal a vetőmagot,
Ha kikelne, két kézzel lehetne szedni,
S jutna annak is, aki sohasem kapott.

Szórja hát szeretetmagvát, akinek van,
Akkor is, ha úgy érzi - nem nő ki semmi,
És ha közben elfárad, s mosolya megfagy,
Próbáljon meg mégis - embernek lenni!

2006. október 27.

Veva ”Szeretetmagvak” c. műve felhasználásával, és ihletésére készült.

Szonett változat

Szívem oly sok szeretettel van tele,
ha láncba fűzném, átérné a világot.
A földön mindenki dúskálna benne,
s mosolyogva nyújtanék mellé virágot.

Jó lenne, ha szeretetet lehetne vetni,
mint, ahogy tavasszal a vetőmagot.
Ha kikelne, két kézzel lehetne szedni,
s jutna annak is, aki sohasem kapott.

Szórd két kézzel szeretetmagod, ha van,
hadd hulljon bátran a kőkemény talajra,
s ha mosolyod elfárad, és arcodra fagy -

nem baj - ne gondolj senkire haraggal!
Még ha nem is nő ki belőle soha semmi,
Azért próbálj mindig - embernek lenni!

2006. október 27.