Forog a szerencsekerék, ütöd a királyt,
S vakon hiszed, hogy tied a főnyeremény,
Egy lapra teszel mindent, bár az ész kiált,
De csak hajt és hajt a játékszenvedély.

Játszani és nyerni akarsz mindenáron,
Mert oly jó az a bizsergető érzés,
Mikor kiderül, Fortuna kihez áll most,
Megszállottként játszol - ez nem is kérdés.

Már nincs családod, mindened elveszett,
Dupla, vagy semmi az alap - s a lét a tét,
Nem hagy nyugodni e furcsa élvezet,

Bár tudod ez a hajsza - csak kidobott pénz.
Nehéz megállni, hisz a lejtő meredek,
Lecsúszol, ha a kártyád rosszul kevered.

2006. november 1.