Gyáván meghúzódsz a sötét falak mögött,
Pedig fény nélkül az élet, árnyék csupán,
Láss ki végre a csukott ablakod között,
Ne nézz a magánnyal farkasszemet bután!

Ne tekintsél vissza a szomorú múltba,
Ússzál előre a folyón, míg célhoz érsz,
A bút és bánatot dobd messze a sutba,
Élni tudnod kell – csak mindig előre nézz!

Hogy a szürke örvényben elmerülsz - ne félj,
Hisz a hit, az akarat mindenkor segít,
Reménytelenségben is csillog a remény,
Élni, s küzdeni akarást - abból meríts!

Fehérre fesd világod sötét oldalát,
Vagy döntsd le falát, ha ki szeretnél látni,
S meglátod, a magányodon túl - odaát,
A szeretet, a boldogság fog majd várni!

2006. november 6.