Nem bánom, ha esik a hó, vagy fúj a szél,
Ha két karod ölel, simogatja testem,
Mint a zongorán úgy játszik rajtam s becéz,
A vágyunkat korbácsolva minden este.

Veled fekszik az est, veled kel a hajnal,
Nekünk világít a hold és a csillagok,
Ha nem vagy velem, üresen kong a nappal,
Vakon járkálok, ha nem érzem illatod.

Veled nem bánt, hogy az idő gyorsan rohan,
Melletted érzem, beteljesül az álmunk,
Nem hagynálak el én senkiért sem - soha,
Míg karodba bújva repülünk és szállunk.

Szemed kékje színezi szépre az eget,
Forró csókod nélkül üres a nagyvilág,
Szám ajkadtól koldul, szerelmet kéreget,
Hiszen a szívem kedves – csak téged imád.

Veled azt sem bánom, ha az élet siet,
Csak veled múljon el minden egyes perce,
Most már tudom azt, hogy a boldogság – milyen,
Kár, hogy szeretni, nincs mindenkinek mersze.

Nem bánt, ha nem látok napot, vagy csillagot,
Te vagy nekem a kezdet és Te vagy a vég,
Ha nem vagy itt velem – úgy érzem, meghalok,
Nélküled az élet kín és semmit nem ér.


2006. november 2.