Megsárgult levél a szemétben hever,
Apró kis darabokra összetépve,
Szegénynek a szíve, lelke most levert,
Hisz eldobták őt, csúful idetéve.

Nemrég még meleg kéz dédelgette,
Puszilgatta a dőlt sorokat rajta,
Becézte, és csókjával szeretgette,
S ő ezt örömmel, odaadón hagyta.

Piros szalagon feküdt a fiókban,
Naponta olvasták apró betűit,
Most meg itt lapul széttépve, kidobva,
Tán a kosárban - pár napig megtűrik.

Eztán szemétdombon él keseregve,
Majd elégetik összetépett szívét,
Por és hamu között lesz eltemetve,
S szalagos fiókról álmodik ismét.


2006. november 7.