Ólomlábú idő
Zsuka 2006.12.05. 09:44
Nehezen vánszorog a sötét éjjel
Nehezen vánszorog a sötét éjjel, álmokat szül sok megsárgult emlék, oly messze még a hajnal s a reggel, árnyéka itt volt, itt kúszott nemrég.
A csend riasztón és halkan beszél. Félve, némán iszom minden szavát. Ott kint egy szellő suttogva zenél, a hajnal mégsem mutatja magát.
Ólomlábakon lépked az idő, a sötétség keze homályba nyúl, lassan kel a nap, mosolyogva jön s szobám falára fénysugár hull.
2006. november 20.
|