Jövőre lesz csak igazán nagy a nyomor,

reformok jönnek, hogy több legyen a szegény,

nő azok száma, kiknek üres a gyomor,

nem marad semmid, s majd örülsz, ha megélsz.

Ha nincs munkád - akkor dögölj meg! - Minek élsz?

De, ha korosabb vagy, már sehol sem kellesz,

cudar világ ez, hol megáll a józanész,

Isten! - a földre nyomort - minek teremtesz?

Eldöntenek mindent ott, hol a zseb tele,

akiknek tíz, sőt - tán százezer se számít,

én is nevetnék, ha pénzem fele lenne

legalább, mint annak, aki fentről ámít.

Ez kell! – mondanám - ha nőtt volna a tálcám,

de a zsebem üres és vagyonom nincsen,

hogy valaha jobb lesz nekem – az csak ábránd,

szürke kis életem az egyetlen kincsem.

Cserélnék szívesen hónapokra azzal,

ki pálcát tőr a sok nincstelen fej felett,

s mondanám neki kéjes, vigyorgó arccal,

helyettem, idd meg Te - a fekete levest!

És még azt mondják, hogy a pénz nem boldogít?

Hiszen szerte a világon vita tárgya!

Két kezemmel fojtanám meg az oktondit,

ki a pénzt egyszer, valaha - kitalálta.

2006. november 17.