Félek a magánytól és az öregségtől,
hisz az idő kereke rohanva szalad,
félek a bús magatehetetlenségtől,
s hogy nevetve élnem nem sokáig szabad.

Mi lesz majd velem, hogy ha nem tudok járni,
mert már nem működik az ész, tompul az agy?
Mi lesz, ha nem tudok csak ágyban feküdni,
és az élet egyedül, rútul magamra hagy?

Félek, hogy akkor írni nem nagyon tudok,
nem engedelmeskedik, béna lesz e kéz,
félek, hogy a halál majd felettem suhog,
s magára hagyott lelkem tehetetlen néz.

Mi lesz, mondd mi lesz akkor velem egyedül,
ha senki nem fogja beteg, vénült kezem,
ha az élni akarás sírva menekül,
mikor a kaszás már közelről integet?

Nem akarok szürke homályban meghalni,
nem akarok nyűg lenni fáradt vállakon,
nem akarom szeretteimet nyaggatni,
ha tehetetlen leszek - egy bús hajnalon.

2006. december 2.