Nemszeretem napon, nincs kedved semmihez,

hangulatod padlón, némán ácsorogsz,

ki vagy ütve testileg, lelkileg,

s minden mihez nyúlsz, zokogva háborog.

Az írás is zötyögve, lassan halad,

meg nem született mondat után sír a szó,

a betű kinevet, papíron nem szalad,

agyadban lyuk tátong, mint feneketlen tó.

Haszontalan órák üresen peregnek,

lomhán telik a szürke, semmitmondó perc,

rím nélküli szavak ülve keseregnek,

segítségért kiáltani senkinek sem mersz.

De nézd! Felhők mögött már kéklik az ég,

felette Nap süt és mosolyogva néz.

2006. december 10.