Madárként szárnyal egy picinyke gondolat,
képzelettel kel birokra fejben az agy,
éledezik szó, betű és színes mondat,
fürgén ír a kéz - lustán pihenni, nem hagy.

Sebesen szalad, rohanva száguld a toll,
papír telítődik, ő sem marad üres,
felettem az égen kint mosolyog a hold,
szelíden nézi, kezem mily gyors és ügyes.

Sorok nem csúsznak, katonás köztük a rend,
vidám dallamra táncot lejt bennük a rím,
a tartalom se rest, már ébredezni kezd,
olvasni vágyó szemeket nevetve hív.

Míg én rakom egymás alá a rímeket,
remélve végre valami majdcsak összeáll,
s megpróbálom gyűjteni a hű híveket,
addig az ihlet elhagy - csalfán tovaszáll.

2006. december 14.