Hajléktalanok között nincs karácsony,
nincsen csillogás, nincs színes gyertyafény,
nem ülik körbe az asztalt családok,
a lét ilyenkor is hideg és kemény.

Az ünnep mámora ide el nem ér,
mocsok, nyomor melegít kályha helyett,
jobb helyeken kidobott szendvics az ebéd,
míg az élet sír s menedéket keres.

Hajléktalanok között nincs karácsony,
csalfa remény sem kényezteti őket ,
nem hoz nekik senki meleg kabátot,
remegnek, hogy hidegebb napok jönnek.

Álmukat a borgőz messzire elviszi,
hol ünnep érződik fenyőillattal,
tán így boldogok valahol egy kicsit,
ám a másnap reggel ismét itt hagyja.

Hajléktalanok között nincs karácsony,
feldíszített fácska náluk ma sem áll,
nem keresik őket eltűnt barátok,
társuk ekkor is - a szegényes magány.

2006. december 20.