| 
 Ha éledő sorok heve égetZsuka  2011.02.02. 10:54  Amikor elragad magával a költészet...        Ha éledő sorok heve éget     Amikor elragad magával a költészet, az elveszett betűket agyam rímbe gyúrja, feléled bennem a szép gondolat is újra; gyümölcse vers lesz ennek a nehéz szülésnek.   Szavaknak ékes lángja bennem újra ébred, táplálva tüzem, mi lelkemet űzi, szítja, s a lelkendező betűimet mohón issza, miközben éledő soroknak heve éget.   Szalad tollam, akár egy apró, fürge véső, félretolva, ami haszontalan, nyűtt anyag – tudva – nekem az élet fényt versbe kötve ad. Csak írj kezem! Ügyeskedj addig, míg nem késő,   ki ismer, az legyen reám majd méltán büszke, s mikor testem földbe szendereg, fogd karomat – ha majd vak vágányra zuhan a gondolat – a költőknek koszorúját fejemre tűzve!   2008. február 9.   |