Leteszem a tollam

Nem találnak ma rám az ékes szavak,
erőtlen az írás, bús a vallomás,
betű nem rohan… valahol leragadt,
tehetetlensége rajtam árad át.

Keresem a szót, létem áramlatát,
az ihletet, mi sokszor elvarázsolt,
próbálom adni az írás látszatát,
de az körém, kemény falat kovácsol.

A gondolat megült csendben valahol,
pedig szítom a hamvadó parazsat,
tán csak elkószált, valahol barangol,
s ha jön - fellobban egyetlen perc alatt.

Emelném a kezem, hogy néki intsek,
de elhagy erőm, elhagy az akarat,
elmém mélyén egy aprócska szó sincsen,
hiába hívom a kopott szavakat.

Leteszem hát szegényes, hitvány tollam,
ülök s hallgatom a néma, bús csendet,
tán újra ékes szóval jön a holnap,
s majd szívből szól néked - mindennél szebben.

2008. január 19.