Tizenévesen gondolta itt az idő,
a cimborák rég túl vannak több kalandon,
férfivá válni épp ideje, biz’ illő,
s tudta cselekedni kell itt az alkalom.

Hosszú vívódás után, biztosat döntött,
profihoz fordult gátlásait legyőzve,
kiöltözött, magára arcvizet öntött,
és légyottra indult zavarát kendőzve.

Nem tudott gondolni szinte semmi másra,
ahogy közelgett szíve hevesebben vert,
oly régóta készülődött már a mára,
bár a kiskapun csöngetni nem igen mert.

Ajtót nyitott egy rút hivatásos maca,
üdvözlés helyett közölte, ez az első,
feszült volt, merev, bár ő úgy hitte laza,
de ha nem ül le, elviszi tán a mentő.

A nő értette dolgát, dobta gönceit,
gyakorlott kezekkel matatgatni kezdett,
ő meg nem győzte szorítani ökleit,
mikor látta, hogy milyen jó is a kezdet.

Testén a forróság hullámokba tört rá,
szíve vadul vert, közben csattant a gumi,
érezte hogy rángatózik izzik a vágy,
s hogy egy életen át se tudná ezt unni.

Mire feleszmélt, az egész véget ért pont,
ledobott ruháit pirulva vette fel,
úgy gondolta klasszul sikerült minden ott,
bár egy kicsi gyakorlat még biztosan kell.

Fiúból férfi lett, így történt az eset,
hivatásostól tanult szerelmi táncot,
gondolom ez sok férfiúval megesett,
és e keresztséget viselik, mint láncot.

2006. december 11.